Annak idején, már nem is emlékszem, mikor, nagy reményekkel vágtam bele Az ördög Pradát visel filmnek. Olyan mozizásnak tűnt, amit élvezni fogok, amolyan csajos, esetleg kicsit romantikus vígjátékra számítottam.
Igazából elég sokáig meg sem tudtam fogni, mi okozott mégis csalódást. Miért éreztem úgy, hogy valamiért én ezt a filmet bizony nem szerettem? Valószínűleg ez a kérdés tudat alatt foglalkoztatott, mert aztán belevágtam másodszor is.
És azóta, most már sokadik nézésre rájöttem, mi volt a problémám: a szerelmi szálak.
Mielőtt még valaki azt gondolná: nem az zavar, hogy a másik pasinak szurkoltam. Az zavar, hogy egyáltalán összejött bármelyikkel is.
Hadd fejtsem ki!
Alapvetően az a típus vagyok, aki mindenféle könyvben és filmben szereti a romantikus szálakat, de persze nálam sem mindegy, hogy vannak megírva. Az ördög Pradát viseltől még ráadásul számítottam is egy jó kis szerelmi szálra.
De csalódnom kellett.
Ez a film számomra Andyről és arról szól, hogyan ismerte meg jobban magát, hogyan találta meg az útját a karrierjében. Hogyan vált jobb emberré és önmagával azáltal a rettentő nehéz út által, amit végigcsinált Miranda Priestly mellett.
Számomra ez egy fejlődéstörténet, abban pedig végtelenül motiváló. Andy sok rossz döntést hoz a filmben, az pedig kétségtelen, hogy Miranda a főnökök gyöngye. Viszont sokat tanul mellette magáról, a világról, arról, hogy mit akar és mit nem akar az életében. Azt sugallja, hogy az élet nehéz időszakain túl lehet jutni, és érdemes lehet kitartani, amíg az ember rá nem talál arra, ami valóban az ő útja. A fontos az, hogy az útközben szerzett tapasztalatokat kihasználja, építkezzen belőlük.
Ezzel szemben a szerelmi szál tekintetében a film valamiért pont az ellenkezőjét sugallja ennek. Nate addig volt boldog Andy mellett, amíg nem kezdett el szárnyalni. Félre ne értsetek, értem, hogy zavaró tudott lehetett a levakarhatatlan főnök, de ettől még tény, hogy Nate nem támogatta Andyt a karrierjében, sőt, az élete egy nehéz időszakában. Nem megértést mutatott, nem segíteni próbált, hanem még tovább rontott a helyzeten. Mondjuk ki: Nate eléggé önzően viselkedett, még ha Andy sem volt hibátlan.
Mindig olyan érzésem van az Andy-Nate lezárással kapcsolatban, hogy most, hogy végre Andy előrébb lépett a karrierjében, az önismeretben, élettel teli, divatos, szexi, határozott, bátor nő lett, és az intelligenciáját magabiztosan vállalja is - mintha annak kéne örülnünk happy endként, a szerelmi életében visszaugrott a Start mezőre, és nem azt ünnepelni, hogy Andy mekkora utat járt be.
Szeretem a szerelmi szálakat, és sosem értettem egyet azokkal, akik egy-egy romantikus mellékszál vagy főszál kapcsán azt mondogatják, hogy "Miért kell minden filmbe szerelmi szál?". De ebbe a filmbe nem kellett volna ez a happy end. Tökéletesen kielégítő lett volna a sztori íve és Andy élete kapcsán is az a lezárás, ha az új Andy bátran és magabiztosan, sok-sok tapasztalattal felszerelkezve kilép a nagyvilágba, az élet új kihívásainak elébe nézve - szingli nőként.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése